Falusi turizmus álá portugesa

Arra kértem a férjemet, amikor szállás lehetőségeket keresgélt, hogy legyen falusi szállás is a listán, hogy tanuljak én is valamit és hasonlítgassak egy picit. Az első falusi szálláshelyünk a Douro folyó völgyében, a hatalmas szőlősök hazájában volt és úgy hívják, hogy Quinta da Azenha de Folgosa. Az út csodálatos volt, bárhova néztünk hegytetőig futó szőlősorokat láttunk. A nagyobb szőlősökben pedig az illető portói bor márkaneve is ott díszelgett.

Ahogy leereszkedünk a völgybe, a falusi szálláshelyek mind ki vannak táblázva: kék alapon fehér írás jelzi: turismo rural. Megkerestük a mienket is a Google térkép segítségével. Meredek, macskaköves utcákon kanyarogtunk, aztán egyszercsak elfogyott az út és ott álltunk a 600 éves présház előtt. Ismét elámultam. A gazda fogadott. Portói borral. Saját készítésűvel. Közös nyelvünk nem nagyon volt (ő franciául tudott, mi meg azt nem) de a vendégszeretet és a mosoly meg a gesztusok éppen elég volt, hogy elolvadjak. Mondjuk nem volt nehéz, mert negyven fok körül volt. :)

---

Szeretném a falusi vendéglátóknak jelezni, hogy minden portugál szálláshelyünk a booking.com és a tripadvisor.com -on is rajta van és ha büszkék arra, hogy mit mondtak róluk a vendégek, akkor az is ki van mindenhova biggyesztve. Ez a vendéglátónk is büszke a "rating"-jeire, ami 9,1 vagy valami hasonló, sok száz visszajelzésből. Nem semmi. 
Amúgy a házigazda maratonfutóból lett falusi vendéglátó és nem is olyan rég vágott bele a bizniszbe és tanulta meg a borkészítés folrtélyait. Feleségével ketten teremtik meg azt a hangulatot, ami miatt szeretik őket. Tinédzser fiuk a közeli városba ingázik iskolába. 
A portán medence is van, amit ki is próbáltunk. Főleg a lányok. Mi inkább az árnyékban vino verde-t ittunk hűsítő gyanánt. 

Azon a teljes napon, amit ott töltöttünk mégsem a hajókirándulást választottuk, hanem a vonatozást fel a völgyön és vissza. Van egy nosztalgia gőzős is, ami végigpöfékel a portói bor hazáján miközben az utasok kóstolgatnak, de az most valami okból nem üzemelt. Érdemes az állomásokra is egy pillantást vetni, ilyen 10-15 ezer lakosú kis települések vonatállomásai, amelyek lehetnének olyanok is mint a mieink, mondjuk Karcfalván, vagy Tusnádfürdőn, hogy üdülővárost is belemagyarázzunk a képbe. De nem olyanok! Különbek. És az én fixem is, a WC. Tiszta, stb. Sajnos annyira meleg volt, az első hőhullám Európában, ami azóta is tart, negyven fok körül volt a hőmérséklet, hogy nem másztunk semmiféle hegyet meg, hanem a bő egyórás vonatút után, végig a Douro folyó völgyében, alagútakon át, abszolút festői környezetben, ittunk egy üditőt és egy következő vonattal visszatértünk utunk eredeti állomásába. Az útvonal Pinhão - Pocinho - Pinhão.

És a csodálatos út. Sajnos a fényképek nem túl jók, de azért látni, hogy milyen pazar a vídék.

Ki szedi le azt a sok szőlőt? :)

Este Andyvel jól beboroztunk. A házigazda hozott fehéret is, vöröset is. :) A ház előtt a kőasztalok mellett nem tudtunk betelni a tájjal, a gyerekek meg biliárdoztak. Másnap délelőtt ismét úton voltunk, Portugália nemzeti parkjának csücskét érintve, lassan dél felé kanyarodva. 

Ez a búcsúképünk Folgosából. Pityóka a fejen.