És még néhány gondolat - Finnország 3. rész

Nem könnyű képet alkotni az emberekről rövid idő alatt, főleg nem mélyrehatóan, de abból ahogy embertársaikhoz és környezetükhöz viszonyulnak csak le tudunk vonni néhány következtetést. Én néha megpróbálom beleképzelni magam egyik másik történetbe, hogy leteszteljem az első reakciómat.
Most néhány impressziómat írom le, de nem muszály egyetérteni velem. 
Szóval 2008-ban jártam először Finnországban, akkor február volt és Jyväskyläban az egyetem látott vendégül. Az maradt meg bennem, hogy drága volt, hideg volt, kicsi volt a szállodaszoba (nem nekem, hanem úgy általában), hogy pontosak és komolyak a finnek, hogy mínusz 5 fokban is bicikliznek és az is teljesen normális, hogy korcsolyával vagy futóléccel mennek munkába a befagyott tavon keresztül. Ez nagyon tetszett. Ja, és még az is, hogy valami ünnepség volt, koktélparti az egyetemen, ahova illett szépen felöltözni. Néztem, hogy mindenki tűsarkú cipőben, koktélruhában tündököl. Aztán a ruhatárban láttam, hogy ahogy érkeznek sorra a meghívottak, le a bakkancsot és a nadrágot, fel a selyemruhát és hamupipőkecipőt és kész is. Indulhat a parti!
Most inkább azon akadt meg a fülem, amit mondtak, meséltek, meg a szemem is persze sok apróságon, ami másképp van, másképp csattan egy-egy közösségen, vagy egyénen.
Először is a kényelem valahogy mást jelent, mint amire egyből gondolnánk. Kényelem az, ha egy erdei házikóban, a természettől körülölelve eltölthet az ember egy hetet és teste, lelke megpihenésére összpontosít úgy, hogy közben nem hagyja ott ökológiai lábnyomát. Gombászik, erdeigyümölcsöt szed, szaunázik, úszik.
Szemét nincs. Sem az erdőben, sem a tóparton. Tényleg nincs. Az állomásokon sem, És nincs reklámpanó sincs. Szinte sehol. A város szélén, a bevásárló központok mellett sem "díszelegnek". A táj "monoton" módon a természetről szól csupán, a nyírfaerdőkről, a kitermelt területekről vagy éppen a beültetettekről vagy egy-egy bekerítetlen farmról a láthatáron. 5 órát buszoztunk Savonlinnából Helsinki repülőterére. Erről a tájról beszélek. 330 km-ről. Minden egyszerűnek tűnik és szerénynek.
De talán a legfontosabb dolog, ami számunkra szembetűnő lehet, de ott teljesen természetes, hogy nem hierarchikusak az emberi, szakmai kötelékek. Nem fontos, hogy kinek milyen rangja van, mennyire magas polcon van vagy érzi magát, hány egyetemet végzett, egyszerűen csak az ember a fontos és ez viszi előre a társadalmat. A kölcsönös tiszetelet. Nincs személyes érdek.
Megbeszétük. Mindez a szaunázástól van. Attól, hogy miután összetalálkozol mondjuk a főnököddel, vagy a polgármesterrel a szaunában és ő is meytelen, meg te is, és esetleg együtt osszátok a világ sorsát, nehéz és fölösleges társadalmi rangokat fitogtatni, úgysem hiszi el senki, hogy több vagy, mint egy egyszerű ember. ​