Csíksomlyói búcsú - főnyeremény

Hősiesen be kell vallanom, hogy a reménynek már csak a szikráját őrzöm, a lelkesedésem kókadozik. Egyre inkább az az érzésem, hogy minket is az az elv vezényel, miszerint: "mai rău să nu fie",  ahogy a román mondja. 
Nekem ez sosem volt elég, de úgy tűnik, hogy sokaknak nemcsak elég, hanem több is, mint elég. Ha a vendéglátók boldogok attól, hogy 2/3-adát a szállodának 3 napra sikerült kiadni a pünkösdi búcsú alkalmával, akkor azt jelenti, hogy ha nincs pünkösd, akkor vendég is sokkal kevesebb, de úgy is jó. De mi lenne, ha egyáltalán nem lenne Csíksomlyó, nem lenne ezeréves határ, nem lennének zarándokvonatok? Mi szél fújná erre a vendéget? Egy szoboravató híre? 
Baj van velem. Dolgozni akarok. Fejlődni szeretnék, még tanulni, valamit mozdítani a közvetlen környezetem sorsán. De minek? Úgyis van pünkösdi búcsú, lesz madéfalviak világtalálkozója. 
Ja, és nem utolsó sorban, de csak mellékesen, amíg egy önkormányzat megteheti, hogy veszteségesen működtet egy létesítményt, addig tényleg jól vagyunk...