Csak 100 km ég és föld között (Bukovel)

Immár fellélegezve, izgalommal néztünk a csupán 100 km-es út elébe. Tudtuk, hogy rossz az út, hogy gidres-gödrös, de számunkra ez nem volt sokkoló. Elég élénk emlékeink vannak a hazai utak állapotáról. Nem is tűnt olyan rettenetesnek, fel tudtam nézni a gödrök számolgatásából és megállapítani, hogy a falvak rendezettebbek talán, mint nálunk, hogy a határhoz közelebbieken látszik a "tradicija", tehetősebb porták, udvarok sorakoznak. Aztán, ahogy távolodtunk szerényebbek lettek a házak, de nem izléstelenek és a téglát, betont felváltotta a fa. A Tisza mellett halad az út, szinte végig. Egy jó darabon pedig, kiskatonák őrködnek a határ biztonsága felett. Nagyon szép lehet nyáron is!
Áthaladtunk Európa földrajzi középpontján, amiből, mint kiderült több is van, és annak függvénye a holléte, hogy milyen számításokat végeztek. Ezt az osztrák-magyar időkben határozták meg, ne kérdezzétek, hogy hogy, mert nem tudom. :)

 Az úton sok volt a Lada és az aranykupolájú templom. Lassan de biztosan haladtunk. Az út valóban rossz, de fűtött a hazaszeretet és az aligvárjukhogyodaérjünk, így nem káromkodtunk. Két óra alatt tettük meg a 104 km-t. Megérkeztünk. A Hotel Silveroks volt a szállásunk. 
Még indulás előtt elhatároztam, hogy megtanulok néhány szót ukránul, de ha nem is sikerül, készítek egy szótárat magamnak, hátha hasznát vesszük. Végül se tudás, se szószedet, de szerencsére, hogy a szállodában dolgozó egyik recepciós hölgy és a síkölcsönző fiú chișinăui románok voltak, így megoldódott minden problémánk és a nyelvünk. 
Este kimentünk a síközpontba, ami 5 km-re volt a szállásunktól, terepszemlét tartani. Felfedeztük a kürtőskalácsot és egy csokisat el is majszoltunk. 

Bukovelben még vannak ilyen-olyan nem hivatalos lehetőségek, amelyekről valószínű lemaradtunk volna, ha nem tudtunk volna románul értekezni. Például a síbérletet a szálloda mellett működő síkölcsönzőnél meg lehetett venni olcsóbban, mint a pályán. Azt nem tudom, hogy felszerelést kölcsönözni olcsóbb volt-e (két napra kölcsönöztünk hódeszkát), de mivel általában minden olcsóbb volt ahogy távolodtál a központtól, gondolom ezzel sem jártunk rosszabbul. 
Három napig kitűnő pályákon síztünk szikrázó napsütésben! Döbbenetes, hogy milyen olajozottan működik minden, hogy milyen kényelmes a lift, hogy megpihen a lábad, amíg felvonózol és nem kell attól tartanod, hogy kiesel és feltartod a nagyközönséget, ha pedig leszálláskor mégis elcsúsznál, akkor midenki türelmes, segítenek és valahogy nem érzed, hogy nagyon béna lennél.  

Nekem nagyon nagy élmény volt minden, azért is mert még soha nem voltam ilyen helyen és azért is, mert várakozáson felüli volt minden. Két nagy parkoló van a síközpontban, az egyiknek az emeleti része ingyenes (!), a másik egész napra 50 hrivnya (kb. 8 lej). A kettes parkolónál van egy önkiszolgáló étterem, ahol finomakat lehet enni, olcsón és nem utolsó sorban látod, hogy mit kérsz. :) Nem mindenhol van angol étlap és nem sokan beszélnek angolul, de ha mégis, akkor sem biztos, hogy azt eszel, amit lelki szemeiddel elképzeltél, merthogy más a konyha, mások a szokások. Kenyeret szeletszámra hozzák (how many? one, two?) és nem túl finom, a körítést is külön kell kérni, sőt érdemes megemlíteni, hogy egyszerre szeretnéd mondjuk elfogyasztani a krumplit a hallal, különben szerre hozzák ki. :)
Rengeteg síiskola van, amelyek külön elkerített részeken vannak és az oktatóigénylés is roppant civilizált. Kipróbáltuk, tapasztalatból mondom. A pályák tetején a melegedők is szuperek és az internetfüggőknek jó hír: mindenhol ingyenes, nyílt wifi hálózatok működnek. Hab a tortán: a felvonóknál maximum 3 percet kellett várni, amikor sokan voltak. 

Negyedik napra kissé felmelegedett az idő és délutánra szemerkélni kezdett az eső. Ebéd után úgy döntöttünk, hogy elmegyünk a Voda Clubnak nevezett viziparadicsomba, egyet lazítunk. 500 vendéget is tudnak egyszerre fogadni! Most is sokan voltak, este 6 után kezdett csak szellősebb lenni. Nyáron hatalmas ez a hely. Nagyon okosan ki van találva.

Utolsó nap fent havazott, lennebb esett és rájöttünk, hogy nincs vízhatlan sínadrágunk. Csuromvíz lett a fenekünk, mert ugye a felvonók vizesek voltak, hiába lehetett az ülések támláját lehajtani. Hősiesen síztünk fél 10-től délután kettőig, Még egyszer lecsúsztunk mindenki kedvenc pályáin aztán úgy döntöttünk, hogy megállhatunk. Jó volt, szép volt, még jövünk jövőre is!

Néhány száraz információ azoknak, akik gondolkodnak, hogy menjenek vagy ne menjenek, akik Ausztriába nem, de azért Romániából el mennének egy kicsit és sízni szeretnének olyan körülmények között, amilyenek nálunk sosem lesznek. De vigyázat! Az út, azon a bizonyos 100 km-en NAGYON, DE NAGYON ROSSZ! Visszafele 2 és fél óra volt. Csak az menjen, aki ezt kibírja. :) vagy terepjárója van.
Szóval: négyünknek szőröstől-bőrőstől 5600 lejbe került ez a vakáció. Ebből 6 éjszaka volt Bukovelben és egy Besztrecén, a többi síbérlet, hódeszkabérlés, 2x2 óra oktatás, parkolás, kaja, vendéglő, Voda Club, szauna a szálláson stb. Szuper volt!