Én naiv, azt hittem, hogy az osztálykirándulásokat egyszerű megszervezni. Hogy van egy közös elhatározás, egy közösség és ripsz-ropsz, ha meg van az anyagi hozzávaló is, akkor már csak egy tanfelügyelőségi beleegyezés kell és kész. Tájékozatlan vagyok nagyon. A Székelyhonon olvasott cikk döbbentett rá arra, hogy a pedagógusoknak micsoda utánajárás egy kirándulásra engedélyt szerezni, és hogy lelkes pedagógus legyen a talpán az, akit a sorozatos pofoncsapások még nem döntöttek ki. Tiszteletem az ővék!
Aztán azon is elgondolkodtam, hogy a szuper, alternatív oktatási módszereket is jócskán megcsorbítják ezzel a bürokratikus intézkedéssel, mert ugye természetszeretetet, környezetvédést, fű-, fa-, növény-, állatismeretet a négy fal között megtanítani, se nem játékos, se nem hatékony és mégcsak gyakorlatiasnak sem mondható. Történelem órákat lehetne tartani történelmi fontosságú helyeken, építészeti stílusokat lehetne bemutatni "élőben", irodalmi kirándulásokat lehetne szervezni. Aztán ott van az osztály közösséggé kovácsolása... Milyen jó lenne, ha egy JÓ osztályközösségbe járna a gyerek, ha jól érezné magát az iskolában, ha értékredszere kifinomultabb lenne, ha megtapasztalna olyan dolgokat, amire esetleg otthon nincs lehetősége. Lenne mit beszélgetni ezekről a dolgokról. Ma hallottam, hogy az egynapos kiruccanásokra is orvosi papírt kell beszerezni, stb. A pedagógusi munka, abszolút hivatás! Utoljára hagytam az osztálykirándulások, tanulmányi utak turizmussal való kapcsolódást. Merthogy igenis kapcsolódik. Mert enni kell, aludni is, vonatozni, buszozni és ez csak a vázlat. A töltelékről nem is beszélünk. Az iskolák lehetnének direkt célcsoport sok vendéglátó számára. Nem is akármilyen! Táborok, többnapos kirándulások színhelye lehetne, mondjuk a pottyandi erdei iskola. A nevében is benne van: iskola csak más. De így, hivatalosan, törvényesen megszervezni egy ottalvós kirándulást, hatalmas erőfeszítés és mire minden sikerül, már csak a tartalék jókedvet, energiát kell hozzá megtalálni. Szerencsére, hogy gyerekekkel dolgozni jó. A szakmai elégtétel pedig azonnali. A gyerekek szemében tükröződik. Kívánom, hogy mindenek ellénére legyen tartalék energiája minden lelkes tanítónak, osztályfőnöknek és pedagógusnak. Lendítsük fel a turizmust! Hajrá! A turizmusban van a gazdasági fellendülés! De előbb ugorjuk át az akadályokat.
0 Comments
A Romániai Turisztikai Hatóság (Autoritatea Naţională pentru Turism) oldaláról átkattintottam Románia hivatalos turisztikai információs portáljára. Kiválasztottam az Egyesült Királyságból jövő turistáknak szánt gombot és végigböngésztem a közzétett, hasznos, Romániára vonatkozó információkat. És valóban van sok hasznos és érdekes dolog, ami a kulturális különbségekből adódnak első sorban.
Aztán ott van a lakosságra és a beszélt nyelvekre vonatkozó információ, miszerint az ország 80% beszél legalább egy idengennyelvet. 98%-a a lakosságnak írástudó. Jól állunk. :) De térjünk vissza a turizmusra. Kiválasztottam a Magyaroszágról jövő turista opciót és né' mit ír: "Magyar nyelvű információért kérjük látogassa meg honlapunkat, ahol hamarosan magyarul is olvashat Romániáról. Reméljük, hogy a közeljövőben Romániában is vendégként üdvözülhetjük!" Reménykedjenek a magyarok is, a szlovákok is, a lengyelek is és a többiek, akiknek gondolom ugyanezt az üzenetet írták ki. Miért kell kiírni, miért ne lehetne "berobbanni" egy kellemes meglepetéssel, amikor kész van az illető nép nyelvén az oldal. Ne legyek ennyire izé? Jó, nem vagyok. Amúgy tényleg vannak jó dolgok az oldalon. Például olyan utazási irodák címei, elérhetőségei, amelyek Romániába szerveznek utakat, egyéni vagy csoportos érdeklődők számára. Ha összefogna vagy 5 - 6 panziós 150 kilométeres körzetben, szuper ajánlatokat lehetne tenni! 1 - 2 hetes csomagokat összeállítani úgy, hogy jó kis ízelítőt kapjon az idelátogató. Mármint a Székelyföldre látogató. De összefogás, az nincs! :( Nem az a szándékom, hogy elvegyem az bárki kedvét is a pályázástól. Istenőrizz! :) Sokat pályáztam eddigi munkám során, ami azt jelenti, hogy írtam is, de volt, hogy csak menedzseltem és olyan is volt, hogy csupán aktív tagja voltam a célcsoportnak.
Valamelyik nap megnéztem a Csík Leader Egyesület kiírásait és boldogan vettem tudomásul, hogy van egy "nekem való" kiírás, mintha rámszabták volna. Meg is néztem azonnal, hogy a cégünkkel pályázhatok-e, mondjuk válaszott falumnak? Hát NEM. Először is profit orientált cég nem pályázhat, másrészt csíkszeredában van bejegyezve, ígyhát duplán nem pályázhat. Na, jó. Akkor keresünk egy helyi, mondjuk Bánkfalván bejegyzett egyesületet vagy alapítványt. Talán ez lesz a legkönnyebb része a munkának. Nehezebb lesz az adminisztráció. Aztán még lehet, ennek is a végére lehet járni becsülettel. Azt is feltételezem, hogy ne induljak negatív gondolatokkal, hogy lesz a szervezetnek minimum 5000 eurója, amivel előre megfinanszírozza a nyerő pályázatot. Pozitív vagyok. :) De mi van akkor, ha minden úgy megy, mint a karikacsapás, és nincs kinek pályázni? Vagyis nincs ember, asszony, fiatal, akit érdekelne a turizmus fejlesztése, a meglévő munkahelyek megtartása (ez könnyű, mivelhogy nincs meglévő munkahely), az újak létrehozása, turisztikai programok kidolgozása. Tudtommal Csíkszentgyögy községben, legalábbis a Fisság mentén (az Úzvölgyét nem tudom) 2 vendéglátó egység működik. Egyik a pottyandi erdei iskola, a másik egy újonnan nyílt panzió. Bánkfalván is volt egy panzió, de már nincs. Mondhatjátok, hogy utána kell járni. Utána is fogok. Csak addig is morfondírozok magamban. Mert az eddigi tapasztalatom azt mutatja, és most csak az utóbbi 4-5 hónapot veszem alapul, hogy akkor sem kell semmi, ha ingyen van. Az is gyanús, ha ingyen van, mert ma mit adnak ingyen és úgy ráadásul, hogy minőségi is legyen, és az is gyanús, ha pénzért ajánlanak valamit. Pénz meg nincs. Szóval hiába passzolna minden, ha nem lenne kiért próbálkozni. Mert ugye, nem az a cél, hogy el kell költeni a pénzt. A cél, teljesen MÁS. Miután elolvastam a Székelyhonon a cikket a csíkkozmási turisztikai információs központról és a kitűzött célokról, elolvastam az olvasók kommentárjait, és írtam is, hogy 27 megjegyzésből, csupán 3 pozitív volt. Legtöbben semmi jószándékot nem láttak az egészben, hanem csak azt, hogy a pénzt el kellett költeni. Én elhittem, amit a megkérdezett, ott dolgozó mondott és nagy buzgalmamban írtam is nekik, hogy - Hahó, itt vagyok. Én is ezt szeretném. Hogy ne csak pünkösdkor jöjjenek a turisták... Csináljunk együtt valamit. Azóta sem jött semmi válasz. A kérdés marad a régi. Akarunk-e valamit? Vagy csak beszélgetünk? Csináljunk-e valamit? Vagy csak a pénzt költsük el? Azt olvastam az erdely.ma-n, hogy 2013-ban valamelyest nőtt a turistaforgalom Romániában. Pontosabban 3
%-kal. Utánanéztem volna az Országos Statisztikai Intézet honlapján, hogy néhány adatot itt is feltüntethessek, de sajnos pillanatnyilag az oldal nem működik. Helyette idézek szintén az erdely.ma egyik írásából, 2012-es adatokat. Mindenesetre én gondolkodom, megállás nélkül :), hogy mi az oka a visszaesésnek? Hogyan lehetne megközelíteni a problémát, hogyan lehetne megtudni a valós okokat, amelyek miatt nem, vagy rosszabbul működnek a dolgok a turizmus terén. Találgatni tudok, olvasni is (amit más írt ennek kapcsán), de én meg szeretném törni a jeget. Szeretnék beszélgetni. Nem döntéshozókkal, nem szervezeti képviselőkkel, hanem hús-vér panzió működtetőkkel. Többször feltettem már a kérdést emailben, véleményükre volnék kíváncsi, de még senki sem méltatott válaszra. Sem jó példát, sem rosszat nem mesélt el senki. Még nem adom fel. :) És akkor lássunk néhány adatot. "Hargita megyét a rendszerváltást követő években több mint 236 ezerszer keresték fel hazai látogatók. A turistaérkezések száma tavaly 81,2 ezer volt. Nagyvonalakban tehát egyharmadára esett vissza bő húsz év alatt. Országos viszonylatban az 1990-beli 10,8 millió belföldi turistaérkezések száma 6,03 millióra esett vissza, tehát Hargita megye valamit az átlagosnál rosszabbul csinált „belföldileg” az elmúlt két évtizedben. A külföldi turistaérkezések számát tekintve sem beszélhetünk fellendülésről, ugyanis 20,8 ezerről csak 22,1 ezerre nőtt az érték (2012-es adatok szerint), ami az úgynevezett pipepurcnál ugyan több, de nem sokkal. Nyilván, nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a jelenleginél jóval kevesebb férőhelyet biztosított a megye akkoriban, ezzel együtt is azonban fájó adat, hogy 1990-ben még 85,4 százalékos kihasználtságról beszélhettek, 2011-re viszont az országos átlag alá, 22,7 százalékra csökkent ez az érték." "A szikra megvan, a láng azonban nehezen lobban fel. Ha szembenézünk a valósággal, sem a népi fürdők, sem a bicikliutak nem vonzzák a turistákat. Jobb esetben legalább a helyieknek számít valamit, magukénak érzik és gondozzák. Az eladhatósággal azonban komoly gondok vannak." További számadatokat mindenki elolvashatja az erdely.ma-n. A tegnap Tusnádfürdőn voltunk sízni. Nagyon jó volt. Vagyis jól telt.
Miután lesíztük a pontjainkat beültünk a melegedőbe, hogy búcsúzóul igyunk egy forrócsokit. Amíg vártam soromra a pultnál, bejött egy férfi, odajött ő is a pulthoz és a kiszolgálónőnek visszaadott egy sífelvonójegyet, amin volt még 15 pont. Ez kb. 30 lej értékű. Elég tanácstalannak látszott, ugyanis nem világos, hogy mi legyen, ha megmaradnak a pontok? Mert annak, aki Csíkszeredából van, lehet, hogy április végéig még lesz alkalma lesízni, de aki esetleg az ország más csücskéből jött nem biztos. Meg az időjárás sem a legkedvezőbb az idén. Szóval, a férfi letette a kártyát a pultra, egy pár másodpercig álldogált, aztán azt mondta, hogy adják oda másnak, majd sarkon fordult és elment. A kiszolgálónő meg elvette a pultról a jegyet. Vajon ki kapott egy 30 lejes ajándékot? És miért nem lehetett visszaadni a pénzt az illetőnek? Nemsokkal szilveszter után találkoztam egy ismerősömmel a korcsolyapályán, és kölcsönösen érdekődtünk egymás hogyléte felől. Így került szóba a faluturizmus, stb. és én így tudtam meg, hogy szerinte milyen fantasztikusan szerveződnek az Ivó környéki vendéglátók. Saját tapasztalatát mesélte el, hogy mennyire meglepődött és pozitívan csalódott minden féle szempontból, amikor nyári szabadságolásukat szervezték a tavaly nyáron. Nem először hallom, hogy milyen fontos az összefogás, az együtt- és nem egymás ellen működés.
Az együttműködés kapcsán megjegyzem, hogy a kozmási turisztikai információs központnak írtam (miután megjelent a Székelyhonon ez a cikk: http://szekelyhon.ro/aktualis/csikszek/ne-csak-punkosdre-jojjon-a-turista#comment), hogy hátha volna közös célpont az "életünkben", de nem válaszolt senki. :( Továbbra is keresgélek mindenfélét, ami megjelent ezen a téren és elsősorban az erdélyi helyzet érdekel, így bukkantam rá Gábos Edit: A fenntartható faluturizmus feltételei című összehasonlító elemzésére, amelyet zetalaki és ördöngösfüzesi tapasztalatai alapján írt. Igaz, hogy 2005-ben készült, de van egy-két aktuális dolog benne. Nem hosszú, érdemes elolvasni. http://www.jakabffy.ro/magyarkisebbseg/pdf/2005_3-4_17_gabos.pdf _ Vajon azóta mi változott? A Székelyhonon megjelent cikk alatt http://szekelyhon.ro/aktualis/csikszek/ne-csak-punkosdre-jojjon-a-turista#comment, szokásomtól eltérően, elolvastam az összes megjegyzést. A zömében negatív hozzászólások között, amelyek szinte kivétel nélkül személyes töltetűek és semmi közük nincs a csíkkozmási turizmus fellendítéséhez, találtam egy-két jót is. A 14 ... hozzászóló például úgy gondolja, hogy nincs sok látnivaló Kozmáson, de a hozzáállása pozitív és segítőkész. Valóban. Látnivaló nincs, de aktív kikapcsolódásra számtalan lehetőség van.A 13. hozzászóló, azt mondja: "Ennek az epuletnek semi haszna nincs es nem is lesz !! Turista forgalom Kozmason nincs es nem is lesz !!!" Nagyon pesszimista szemléletmód "... hisz a mai kulfoldi turistak nem huznak bakancsot vagy gumicsizmat es nem gyalogolnak egy felnapot, hogy megnezenek egy esztanat valahol a hegyen." Erre az én válaszom, hogy DE IGEN! MÉGHOZZÁ NAGY ÖRÖMMEL. És fizetnek is érte. De valóban szarvashiba, amit a 12. hozzászóló mond, miszerint "nem mindegyik szálláshelyhez találunk részletes leírást, illetve hogy az elszállásolási árakról nem ad tájékoztatást a honlap." És azzal is egyetértek, hogy "fontos lenne minimum három idegennyelven beszélni, ha már turizmusról van szó", amint azt a 9. megjegyzésnél olvashatjuk.
Ennyi pozitív megjegyzés volt az írás alatt. A weboldal szép... nincs teljesen kész, legalábbis az angol és német nyelvű része. Az egészség és sport gomb alatt én azt hittem, hogy túralehetőségeket fogok találni, vagy bicikliutakat... Az orvosi rendelő és a gyógyszertár eléhetőségeit találtam ott, ami nagyon fontos, de még ennél is fontosabb lenne egy TELEFONSZÁM amit éjjel nappal lehet hívni sűrgősségi esetekben. De még ez sem elég. A vonal végén az illető személy jó volna ha angolul és/vagy németül is tudna. Hogy csak a magam nevében beszéljek, turistaként nekem nagyobb biztonságérzetet adna, mint az, hogy a sarkon van a gyógyszertár. Vagy még mindig csak a magyarországi turistákat várjuk..._ Megpróbálom különösebb kommentár nélkül leírni az első két alkalommal tapasztaltakat.
Első alkalom: Szilveszter napja, december 31. Az ablakon keresztül láttuk, hogy nincs emberölés. Bementünk. Mindenki megkapta belépőkódos karkötőjét. Gyerekek pirosat, felnőttek kéket. Picit nehezen préseltük be egy szekrénybe egy felnőtt és egy gyerek téli cuccait, de jól bezártuk a szekrényke ajtaját :) Csak egy embernek ütköztem neki az öltözőkabinok közötti folyosón. Bocsánatkérés, köszönés, mosoly, semmi probléma. Belecsobbantunk. A sós medence jó meleg volt, jó volt benne üldögélni. A jacuzzi sem volt rossz, ha volt benne hely. A nagyobbik, masszázsmedencét is kipróbáltuk. És az úszómedencét, ami attól jó, hogy a gyerekek lábujjhegyen érik az alját (1,20 m mély) így nem kell a medence mellett vigyázzállásban állni, vagy esetleg a vízben, ami, ha nem úszik az ember, nem olyan meleg. Szóval a gyerekek nagyon szerették. Az, hogy úszni lehet, az relatív. Úszni jót a Csiki Csobbanóban lehet. A kinti medencét nem használta senki, pedig ezt szerettük volna a leginkább, mert a víz túl hideg ahhoz, hogy ücsörögni lehessen benne. És nem üldögélős amúgy sem. Kérdésünkre, hogy miért nem melegebb, azt mondták, hogy még nem sikerül tartani a megfelelő hőfokot. A szaunák közül én csak a gőzkabint próbáltam ki. Az nagyon jó. Amúgy az infraszaunánál nem lehetett éppen akkor menni, amikor akartál, mert ... sokan voltak. A finn szaunáról nem tudok nyilatkozni, mert nem bírja a vérnyomásom. A kicsi-pici medence jó. Pancsoló gyerekeknek szuper. A levegő hőmérséklete bent, a kellemes alsó határon. Hajszárítás. Egy széken az öltözőben 3 darab hajszárító várta a vizeshajú vendégeket. Mi nem szárítottuk meg. Második alkalom: január 10. Tömegnyomor. Csak 3 emberrel ütköztem, amíg vártuk, hogy üresedjen egy öltözőfülke. Átöltöztünk. Hurrá! Elfáradtunk, de kárpotól majd a víz... Hova tegyük a törülközőinket? Kétszer körbejártam minden termet. Se szék, se nyugágy, se füttőtest nem volt szabad. A földre tettem a dolgainkat egy sarokba.(!) Aztán egy fél óra múlva ürült egy nyugágy. A termálvizes medence továbbra is jó volt. Az úszómedencében mindent lehetett csinálni, csak úszni nem. Lehetett fotózkodni, összevissza jönni-menni, még egyet-egyet ugrani is, de úszni nem. A gyerekem élvezte viszont. :) A jacuzziba háromszor szerettem volna beülni, mindhárom alkalommal tele volt, de nem voltak buborékok. Gondolom, várták a buborékokat... A masszázsmedence egyik fele buzogott, a másik fele csendesen állt. Végig, amíg ott voltunk. A kinti medencében egy házaspár, jóízűen úszkált. A gőzkabin, továbbra is nagyon jó volt és a gyerekmedence is, ahol barátaink kisgyerekei szemmel láthatóan jólérezték magukat. Aztán úgy döntöttünk, hogy elég volt. szerettünk volna felöltözni. A férjem a férfimosdóban (értsd WC), a lányom egy sarokban, azzal a biztatással, hogy "kicsi vagy még" vagy "úgysem néz ide senki" öltöztek át. Én vártam, amíg megürült a 4 vagy 5 öltözőkabin egyike. A hajszárítót már nem is láttam.... Egyáltalán nem lejáratni szeretném a welness központot. Én is gratulálok a létesítményhez. Csak azt szeretném, ha minél hamarabb megoldanák azokat a problémákat, amelyeket meg lehet... és remélem, hogy a személyzet is látta, a forgalmidugót az öltözőben... és nemcsak. Az Európai Bizottság 2013 márciusában megjelent teljes beszámolója angolul (Flash Eurobarometer 370) itt olvasható: http://ec.europa.eu/public_opinion/flash/fl_370_eu.pdf_
Néhány adatot beszúrok ide, hátha valakit érdekel. 30 628 megkérdezett személy válaszai alapján készült a beszámoló. A felmérés a 27 tagországban valamint 7 az únión kivüli országban készült. 40%-a a megkérdezetteknek minimum 4 egymást követő éjszakát töltött el szabadságolás céljából 2012-ben, míg 36%-a a válaszadóknak családi, rokoni vagy baráti látogatás céljából utazott. A klíma és a táj 44%-át a megkérdezetteknek visszatérő turistává "varázsolja", míg picivel kevesebb mint egyharmada a szolgáltatás magas minősége miatt tér vissza ugyanarra a helyre. A klíma többnyire tengerparti nyaralást jelent, ami ugye Romániának is van, ha nem is pálmafás. De a bolgároknál is ugyanaz a tenger "áll" és mégis valamit jobban csinálnak. Sokkal jobban. Tapasztalatból mondom. De a táj nemcsak tengerpartot jelent. Jelenti még a gyönyörű hegyeket, folyókat, tavakat, erdőket, dombságokat, vadvirágos réteket és még sok mást. Mindez sok-sok érdekes tevékenységre ad lehetőséget, olyanokra is, amelyek talán egyediek, csak nálunk találhatók. Valamikor '97-ben Gyímesfelsőlokra kísértem egy barátom néhány holland vendégét. Görbepatakán álltak a vendégek a kerítésnek támaszkodva, és csak álltak és néztek... nézték az előttük magasodó rétet. Hosszú percek után megkérdeztem, hogy minden rendben? Mire ők azt mondták, hogy nagyonis. Ilyen szépet még soha nem láttak. Ennyi vadvirágot egy helyen. Náluk ilyen nincs. Erre én is elcsodálkoztam. Azt hittem, hogy virágos rét mindenhol van. Most már tudom, hogy vanni van, DE NEM ILYEN! Térjünk vissza a femérésre. Míg 22%-a a megkérdezetteknek más kultúrák megismerését tűzi ki célul ha nyaralni megy (az is van nekünk, büszkék is vagyunk rá), addig 20%-a a városi turizmust preferálja. Mondjuk itt Barcelonával vagy Rómával nem vetekedhetünk. De ez is vegül is nézőpont kérdése. A wellness-re 12%-nak, míg a sport 10%-nak elsődleges szempont a desztináció választásban. A fenti számok, természetesen országonként változnak. Ha az egész pontos adatokra kiváncsi valaki, akkor megnézheti a jelentésben. Én személyszerint még arra voltam kíváncsi, hogy a külföldiek mi alapján döntik el, hogy hova menjenek nyaralni. 56%-uk ajánlás alapján dönt, míg 46% az internetről tájékozódik. A tervezésnél, 53%-a a megkérdezetteknek használta az internetet. Nálunk, Romániában a turisták csupán 24%-a említi az internetet, mint legfontosabb információ forrás. 49%-uk inkább barátok vagy családi ajánlás alapján választ. A fenti számok van akinek semmit nem mondanak, merthogy eddig is volt valahogy, ezután is lesz, másoknak esetleg jelenthet valamit. Gondolok természetesen a vendéglátókra, elsősorban. Kívánom mindenkinek, hogy a turisztikai tortaszeletkéjét megkapja és legyen nagyon finom. De tényleg. Miért töltök órákat azzal, hogy információt keresgélek, statisztikákat a falusi turizmussal kapcsolatosan? Ez csak a bevezető kérdés, saját magamnak? :) Szóval. Decemberben, meg volt az első két konzultációm. Az egyik kliensem egy jól működő csíkszeredai panzió volt, egy személy képviseletében, a másik a pottyandi vendégház, amit a Riehen Egyesület működtet. Ez esetben a csapattal találkoztam, ami szerintem a lehető legjobb döntés volt részükről. :) Az egyik kérdés, amit körbejártunk, hogy miért nincs elég vendég? Ennek nyilván több oka lehet. De az egyik az, hogy a potenciális vendégek nem találnak ránk. Mármint a panziónkra, vendégházunkra. Nem tud rólunk a világ. Megpróbáltam egy turista bőrébe bújni, aki hallott ugyan Erdélyről és Székelyföldről is, és roppant kíváncsi, de sajnos nem ismer senkit, aki esetleg tapasztalatból, kiindulópontot tudna ajánlani, ígyhát leült a számítógépe elé böngészgetni. Gondolta, hogy a booking.com vagy a tripadvisor.com valami ötletet fog adni. Az eredmény nagyon lehangoló, ami a székelyföldi vendéglátókat illeti. Lássuk csak. A Transylvania, Romania szavakra kerestem rá, majd a Harghita, Romania -ra. Így áll a helyzet.
Szóval ötletet kaptam, mint járatlan turista, a tripadvisoron olvashattam is ajánlásokat. És a vakációmat is meg tudom éppenséggel szervezni. De a turista nem nálam szervezi meg az egyhetes vakációját. Hanem Prázsmáron, vagy a Lobogó Panzióban. Mert ők OTT VANNAK és jók a vendégek visszajelzései, mert programot is szerveznek nekik, stb.
És akkor ismét felteszem magamnak a kérdést, hogy miért akarok én ezzel foglalkozni? Mert meg kell élnem valamiből? Mert szeretnék valahogyan kapcsolódni a fausi turizmushoz? Mert meg szeretném váltani a világot? Mert szeretem látni, hogy felcsillan az emberek szeme és nem félnek változtatni? Mert szeretném megmutatni az embereknek, hogy micsoda kincseik vannak? Hát... igen. Egy kicsit ezért is, meg azért is. Majd ha egy év múlva "senkinek sem kellek", akkor közgazdaságot fogok tanítani egy iskolában. Amit, nem szeretnék, de meg kell élnem valamiből. :( Ez viccnek is rossz, nem szaporítanám a motiválatlan tanárok sorát. Inkább kitalálok valami mást magamnak. |
Régebbi bejegyzések
February 2024
Címkék
All
|