Athén

A Plaka-negyedben Mythos sört inni, langyos tavaszi napsütésben, fel-felnézni az Akropoliszra és ismételten elcsodálkozni, hogy hogy volt lehetséges mindezt így felépíteni, hogy hogyhogy még mindig állnak, hogy változott-e valamit a világ... Engem teljesen lenyűgöznek ezek a dolgok. Miközben minden korintoszi oszlopfőt meg akarok örökíteni, minden szűk utcába be akarok lesni, lázasan betűzöm a matematikából és fizikából ismert görög betűket a különböző táblákon és sikerélményként élem meg, ha egy-egy szót ki tudok olvasni. És persze mindig elhatározom, hogy megtanulok görögül, spanyolul, norvégül, törökül...

---

Athén nem biztos, hogy fog tetszeni az először odalátogatónak, de kétségkívűl az Akropolisz és a lábánál elterülő Plaka negyed vagy a Monastiraki térbe torkolló szűk utcácskák egyedi hangulatot kölcsönöznek a város eme részének. Színes, nyüzsgő, bazáros és sajátságosan athéni. És nagyon, de nagyon finomakat lehet enni. A tavernák még mindig zömében családi válallkozások, sok helyen látni, hogy az idős apa ül a taverna ajtajában, komboloit morzsol, a fia, az unokája, a menye pedig felszolgál, sürög-forog. ​
Az alábbi képek a Monastiraki tér környékén készültek.

Szállodánk annak ellenére, hogy 20 percre volt gyalog a Monastiraki tértől és 3 percre az Omonia tértől, nagyon külvárosias és az otthonról ritkán kimozduló turista, főleg hölgyek számára nem túl bizalomgerjesztő utcában volt. Ez is Athén, mint ahogy az is, hogy a turistáktól hemzsegő helyeken, pont úgy, ahogy Firenzében is, vagy Lisszabonban, fiatal fekete bevándorlók karkötőket próbálnak percek alatt felvarázsolni az ember lánya csuklójára, "love and peace" köszönéssel, hogy majd a második karkötőt 2 euróért kínálják, miután az elsőt ajándékba adták! :) 
Idegenvezetőnk azt mondta, hogy annak ellenére, hogy kemény megszorítások voltak és vannak Görögországban és a tanárok fizetését például egyharmadával csökkentették, a görögök tudnak élni és örülni az életnek. Hál'Istennek! Mi is úgy láttuk!