A falu, ami nem csak elméletben őrizte meg ...

Lehet, hogy az emberek maguktól, önerőből, nem tudták volna megőrizni a többszáz éves tisztaságát, már ami  a falu építészeti örökségét illeti. A falu Viscri és Charles herceg kedvence, magyar neve: Szászfehéregyháza, németül pedig Deutsch-Weisskirch. 

Mondták, hogy az út nem túl jó, de innen is meg onnan is meg lehet közelíteni. Mi Szászbuda felől közelítettük meg, a 104L úton, majd a másik irányba, Garaton keresztül távoztunk Kőhalom felé.

Szászbudától 8km Szászféhéregyháza. Az út szép. Ilyen, mielőtt feltűnik a templom.​

December 1-jén jártunk ott, az előtt esett, akkor is borongós volt, de szerencsére, hogy olyan erős szél fújt, hogy a felhőknek csak rohangálni volt idejük, esőt nem tudtak kipréselni magukból. 
Szóval beérkeztünk a faluba. Az elején csalódottnak éreztem magam, ahogy az autóval haladtunk. Valahogy csak azt láttam, hogy térdig ér a sár. De aztán szerencsére, kinyitottam a szemem, de főleg a lelkem és megláttam azt, amit még egy romániai, erdélyi, székelyföldi faluban sem. Pontosabban azt láttam, hogy nem látok :) egyetlen egy, a sorból kilógó, új építésű házat, vagy hopilálára festett és műanyag termopános ablakokkal feszítő falusi portát. Egyet sem! 
És a fő utca az még hagyján, de amikor feltértünk a templom utcájába, megértettem. Ezt a falut nem lehet, nem szeretni. Sem Charles hercegnek, sem az ott lakóknak, sem másnak. Olyan, mintha egy meséskönyv rajzai elevenednének meg. Kezdtem gondolkodni, hogy hogyan lehetséges? Mert az egy dolog, hogy a herceg házat vett és a Mihai Eminescu Trust hatalmas konzerváló munkát végzett és végez, de élet volt az előtt is, hogy ők "beköltöztek" volna. És azt is tudjuk, hogy a szász házak milyen sorsra jutottak. Aztán arra gondoltam, hogy biztos annak köszönheti épségét és tisztaságát, hogy a főűttól távolabb van és a haszonlesők lusták voltak addig kóricálni, meg különben is az élet a főút mellett van.... És így megmenekült. 

Aki szereti a szépet és teheti, az menjen és nézze meg. Van mit!