A tavaly nyáron és az idén télen, két baráti család szállt meg nálunk 4-4 éjszakára, gyerekestől. Azért írok róla, mert lehetőségem nyílt ezáltal megtapasztalni, hogy 7-15 éves korú külföldi gyerekekkel, milyen programokat szerveztek a szülők és azt is megfigyelhettem, hogy milyen intenzitású tevékenységek, mennyire fárasztották le őket. Az is érdekes volt, hogy az egyik család gyerekei egyáltalán nem haszáltak még mobiltelefont sem, a másik család gyerekei pedig tablettel és iphonnal keltek meg feküdtek... volna, ha lett volna a kicsiházban wifi. De nem volt, így korlátozott volt az inernethasználat, elő kellett venni valami egyebet az off-line világból.
Szóval a nyári vendégek kirándultak. Egy napot Adorjánfürdő környékén barangoltak, egy másik nap autóval elmentek a Szent Anna-tóhoz, és azt hiszem, egy nap Csíkszeredában és a Gyímesekben jártak. Az idejük többi részét a kertben töltötték: ping-pongoztak, gitároztak, sütkéreztek, játszottak, hullócsillagokat számoltak. A másik család, három gyerekkel, azon kivül, hogy sosem járt nálunk, kihasználta a tél adta lehetőségeket és azt, hogy Angliában nincs hol megtanuljanak sízni. Nagyon lelkesek voltak. Feleszerelést béreltünk és kerestünk nekik egy oktatót, aki itt tartózkodásuk alatt háromszor, 2-2 órás csoportos leckét "tartott". Az egyetlen "szabadnapon" pedig elmentünk együtt Segesvárra, ami egy régi vágyuk volt. Az estéket otthon töltöttük és kártyáztunk, és wifi híján rögtönzött előadásokat néztünk, amelyeket a gyerekek dobtak össze. :) A falusi lét némi meglepetést is tartogatott számukra. Egyik teljes délután áramszünet volt a faluban, úgyhogy se víz (popával a kútból), se villany, se fűtés (kint mínusz 22). Kalandos volt. Nekik. :) Ennél több nem fért a programba. Javasolni javasoltunk még ezt-azt, de nem volt igény rá. Pont jó volt így, ahogy volt. Nem olyan izgalmas mindez, amit leírtam, de mivel én is kész programcsomagok létrehozására bíztatom a kedves vendéglátókat, panziósokat, most már tapasztalatból merem állítani, az eddig csak elméleti tudásomat alátámasztandó, hogy igenis, a vendégre kell szabni a programajánlatokat. Ha kisgyerekes család, akkor olyan programokat kell kitalálni, hogy a kisgyereknek is jó legyen, de a szülők is érezzzék, hogy szabadságon vannak, ha tinédzserekkel utaznak, akkor más, izgalmas programokkal kell előrukkolni, ha meg nyugdíjas vendégeink vannak, akkor az ő igényeikhez kell igazodnunk. Nekünk kell rugalmasnak lenni. Ha nincs bejáratott programcsomagunk, akkor spontán kell reagálnunk a vendég álmaira, hogy azok valóra váljanak és felejthetetlen, egyedi élményekkel gazdagodjanak. Azt olvastam egy weboldalon, a gazdagodásról jutott eszembe, hogy a turisztikai szolgáltatások az egyetlenek, amelyekért pénzt fizetünk, de gazdagabbakká válunk. Igaz, nem? :) Néhány kép a felejthetetlen vakációról.
0 Comments
Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de nekem annyi minden tetszik, annyi mindent szeretnék csinálni, és így, az ünnepek közeledtével, méginkább felerősődik bennem, hogy legyek környezettudatos, hogy saját készítésű ajándékokkal lepjem meg szeretteimet, hogy minden időben legyen kész, apró, de fontos dolgok, mint például az ajtódísz, az adventi koszorú és ehhez hasonlók. :) És mindezt egyszerűen, természetesen. Csak zárójelben, de nem zárójel téma:
valamelyik nap olvastam, hogy van egy 23 éves amerikai nő, Lauren Singer, aki már két éve nem termel semmiféle szemetet. Ez igen! Nem lehetett könnyű New Yorkban ezt megcsinálni. Mi is zöldebbek lettünk, mióta Bánkfalván lakunk. Van komposzt, van esővíz és valahogy jobban odafigyelünk. A gyerekek is. Ha meg szükségünk van hagymára, vagy zakuszkára, csak lemegyünk a pincébe és felhozzuk a saját, különbejáratú finomságainkat. Igaz, hogy a családban még nincs teljes egyetértés a finomságokat illetően, de jó úton haladunk. :) Olvastam ma románul egy felhívást, hogy karácsonyra nem a multinacionális cégektől vásároljunk ajándékot, hanem a sarki fűszerestől, a helyi péktől, a szappankészítő kézművestől, a bőrdíszmúvestől, a fafaragótól, a szomszéd keramikustól, stb. így nemcsak nemcsak támogatjuk kiskereskedő barátainkat, ismerőseinket, hanem boldogabbá tesszük az ő karácsonyukat is. És az ajándékokhoz, egyszerű,de nagyszerű csomagolástippek az OttonKommandó oldaláról. Én már, töredelmesen bevallom, néhány dolgot megvettem és nem a sarki gombostól, de lesz sok sajátkészítésű ajándékom is és a csomagolás igazán újrahasznosított anyagokból lesz. Például újságpaírból. Ha jól sikerülnek, lefényképezem és megmutatom neketek is. :) Holnap muszáj meglegyen az ajtódísz és az adventi koszorú, úgyhogy reggel a patakpartján beszerzem a szükséges hozzávalókat. Jó, hogy felébredtem! :) Össze-vissza sorrendben, ahogy eszembe jutnak. Állatkiállítás Bánkfalván. Sokan voltak, szép idő volt, a gyerekek is élvezték, jó volt. De nem volt WC és nem volt szemetes! Felvettem néhány eldobott műanyag palackot a földről és odavittem egy árushoz, kérdezvén, hogy van-e egy szemetes a közelben. "Itt nincs" - volt a válasz. Ott sem volt, de máshol sem. Egy fabudinak látszó alkalmatosságot láttam ugyan, de nem volt annyira egyértelmű, főleg egy idegenből jövőnek. :) Vagy ilyenkor az a szokás, hogy ha kell, hazamennek az emberek? A munkát is megspórolhatták volna, ami a szemét összeszedésével járt. Ha már szemétről vagy hulladékról van szó. Igaz, hogy Angliában nagy divat a kutyatartás, vidéken is, mégis meglepődtem, hogy nemcsak szemetes van a faluban, hanem KÜLÖN szemetes a kutyapiszoknak. És használják is, a drága krikettpálya nincs tele ... szerencsével. :) Calke AbbeyCalke Abbey, egy valamikori fényűző életről tanúskodó uradalmi ház
http://www.nationaltrust.org.uk/calke-abbey/, ami örökös hiányában a National Trust jótékonysági szervezet tulajdonába került, és mai látogatói számára egy gazdag család virágzó, majd hanyatló éveit engedi láttatni, úgy ahogy azok idővel alakultak. Ezzel az épülettel kapcsolatosan a National Trust úgy döntött, hogy nem restaurálják, hanem csak konzerválják az örökséget. Úgy hagytak mindent, ahogy "örökölték". Sosem tudtam elképzelni, hogy egy ilyen ház személyzete, hogyan tudja, hogy mikor hivatja az úr vagy az úrnő? Pont őt? Most láttam először, hogy minden folyóson ott csüngnek a különböző csengők, alatta meg írja egy kis táblácskán, hogy "kinek a csengője". A nappali dadáé, az éjszakaié, a konyhalányé, vagy a házvezetőé... Azért, hogy a látogatás a gyerekek számára is élvezhető legyen, a hatalmas istálló lóállásai közül néhányat berendeztek különböző korabeli bútorokkal, eszközökkel, ahol a gyerekek játszhatnak, beöltözhetnek, rajzolhatnak... Ugyanitt oktató jellegű érdekességeket is lehet olvasni a falakra tűzve, mint például, hogy az emberi vizeletet összegyűjtötték az úri éjjeliedényekből és mielőtt a fehérneműt kifőzték volna, ebbe áztatták. :) Ugyancsak a gyerekek számára egy kvíz játék is elő van készítve, amelyben körülbelül 10 kérdésre kell válaszolni, de csak azok tudják helyesen megoldani, akik figyelmesen mennek végig a házon. És mondanom sem kell, hogy nem olyan kérdések vannak benne, hogy hányban született az földesúr, hanem, hogy a kovács mit szeretett inni? És ott volt a tűzhelyen több teáskanna.... :) Szeretem az ilyen ötleteket, főleg, mert látom a 8 éves lányomon, hogy "éberen" tudja tartani és élvezi is. Különben az első szoba után, már el lenne fáradva... :) Sok. Valószínű, hogy soha nem ismerjük meg egymást igazán, ha nem élünk együtt, de az is lehet, hogy még úgysem teljes mértékben. 10 éve jártam először Angliában. Akkor is a vidék fogott meg és azóta is az a kedvencem. A nagyvárosok is szépek, izgalmasak, Londont is nagyon szeretem, meg Cambridget is, de a nyugit talán mindennél jobban. Egész Nagybrittaniát behálózzák a gyalogösvények (Public Footpath) amelyeken gyakorlatilag gyalogszerrel, könnyen el lehet jutni településről településre. Az egyik kedvenc tulajdonságom az angolokban az, hogy szeretnek gyalogolni, kerékpározni, piknikezni és minden szabadidejüket kint töltik a természetben, ha tehetik. TEA Egyik nap így gyalogoltunk át a kertek alatt a szomszédos Shepreth nevű faluba, ahol van egy vadaspark, de mi most teázni mentünk az újonnan, az üzlet és postahivatal helyett megnyitott TeaCake teázóba. A faluban üzlet, pub már nincs, mégis egy ilyen teázó nagy sikernek örvend. Vajon mi a titka? Autóval, biciklivel és gyalogosan érkeztek a vendégek egy teára és egy házisüteményre. Úgy képzelem el, mintha Pottyandon nyitna valaki egy 200 éves parasztházban egy házicukrászdát. Merthogy ez a teázó egy nagyon öreg házban kapott helyet. Több mint 400 éves... Megittuk a teánkat majd hazagyalogoltunk. Kb. 3,5 kilométert. Vagyis, összesen 6,5 - 7-et, egy délutáni teáért. :) Itthon biztos nem gyalogolok ennyit egy teáért.
ÖNKISZOLGÁLÓ TELEFONFÜLKE KÖNYVTÁR A másik dolog, amit most láttam először, a piros telefonfülke átrendezve önkiszolgáló könyvkölcsönzővé. Nagyon szuper ötletnek tartom és még annál is szuperebb, hogy működik. Jelképes 1 fontért megvették a telefonfülkét (gondolom a helyi közösség), ahova könyveket lehet betenni, ha már megúntad őket, hogy más is olvassa. Ámulok, bámulok és gondolkodom ... GOLF A környéken, nem túl messze, egy másik falunak van egy kilenc likas :) golfpályája. Igazi! Menjünk! Még sosem golfoztunk. Csak anyósom, aki meglehetősen jól suppintotta. :) Az egész golfkaland jól kezdődött. Röhögőgörcsöt kaptam Andy első ütése láttán, amelynek méltán lehetett volna egy döglött nyúl is az eredménye, olyan erős, görbe és rövid volt és a leközelebbi bokrot találta telibe. Nem mondom én sem tündököltem, de nagyon jól szórakoztunk. Élmény volt nekünk is és a gyerekeknek is. a két franciaországi tapasztalatomat, hogy örüljünk, hogy máshol sem tökéletes a kiszolgálás, hanem azért, hogy tanuljunk belőle. Hogy vegyük észre mennyi minden múlik elsősorban rajtunk, a hozzáállásunkon, a jóindulatunkon. És nem kell ide pénz, ide csak ember kell.
Ha nem is értjük egymás nyelvét, a testbeszédet értjük, a mosolyt, a jóindulatot igen. És nagyon sokszor csak ennyin múlik. Az empátián. Ha egy vendég nem eszik húst, attól még nem kell csapkodnunk a konyhában, hogy akkor most mi legyen a flekken helyett, hanem gyorsan össze kell ütni egy jó kis tökfőzeléket... :) Kádár Tímea írásából tudtam meg, hogy a szállodáknak van egy egyre népszerűbb szállás alternatívája, amit úgy hívnak, hogy közösségi szállásfoglalás. Gondolom, hogy nem nálunk népszerű. :)
És a másik számomra új dolog, hogy magánszemélyek, az éppen nem használt tárgyaikat, eszközeiket (robogó, autó, sportszerek) is bérbeadják. Előnye, hogy olcsóbb, mint a hivatalos autóbérlés, például, és hogy személyes kapcsolattaremtésre is lehetőséget teremt, ami talán a legfontosabb... Minden van kéremszépen, ami szem-szájnak ingere. Csak legyen hozzá idő, pénz és még kinek ami. Mindenesetre tőlem azért távol állnak az ilyesfajta szolgátatások, de ha külföldön ez trend, akkor biztos, hogy van rá igény. A biztost akár nagybetűvel is írhatnám, mert a Nők Lapja Caféban olvasottak is azt erősítik bennem, hogy nemcsak ahányan vagyunk annyifélék vagyunk, hanem, hogy a mozgás-, a gondolat-, az igény- és mindenegyébvilágunk végletek között mozognak. Egy pár évvel ezelőtt mondta valaki, hogy vannak olyan turisták, akik sok pénzt fizetnek azért, hogy megtapasztalják, milyen hajléktalannak lenni. Akkor hihetetlennek tűnt, de hát létezik... A Nők Lapja cikkében egy pár példáról olvashattok. Jaj! Hol vagyunk, hova megyünk? |
Régebbi bejegyzések
February 2024
Címkék
All
|